2009.07.16 – Csütörtök – 36 km
Reggel nyoma sem volt már az előző esti morcos időnek, teljes erejével sütött a Nap.
Hadi sátor 
Ébresztőóra
Kis reggeli után összepakoltunk, majd hagyományőrző házigazdáink jóvoltából kipróbáltuk a dárdavetést és a számszeríjat.
Utóbbi betöltése igen emberes feladat, de cserébe hatalmas ereje van. Az egyik lövésnél sajnos elveszítünk egy nyílvesszőt, bocsi Péter.
Megnéztük a szombati csata helyszínéül szolgáló cölöpvárat, sajnos idő szűke miatt nem nézhettük most meg az ígéretes összecsapást. Elköszöntünk a vitézektől es tovább kerekeztünk a szigligeti vár felé.
Badacsonyhoz közel a főút mellett találtunk egy dinnyeárust, majd egy hatalmas fa árnyékában jól esően elmajszoltuk frissítő zsákmányt.
Közben elnézegettük a szomszédos tanuhegyet s elmélázunk azon, hogy szívesen laknánk errefelé is, de mennyire nem jól van szétosztva az országban a munkalehetőség.
Elértük Szigligetet majd úgy döntöttünk, felváltva megnézzük a várat. Fentről szintén gyönyörű kilátás nyílik a környékre, sokan kíváncsiak is voltak rá.
Fentről a várból a Csobáncot még látni lehetett, de a vitézek tábora mar beleolvadt a környező fák és mezők tarkaságába.
Záróakkordként sikerült még egy lányt rábeszélni, hogy álljon nekem modellt a várkútnál.
Szigligeti vár lentről 
Íjjazás 
Marcona várvédő 
Jól kell célozni 
Várkonyha anno 
Várak a Balaton körül 
Badacsony 
Szigligeti panoráma 
A lány meg akút
Innen egyhuzamban elkerekeztünk Keszthelyig, egyenesen fel a kastélyhoz. A terv, hogy a közelében lévő étteremben majd jól bekajálunk. Az étel felejthető, de azért legalább felfrissülünk.
Megállapodtunk, hogy már nem vadkempingezünk, a térkép úgysem kecsegtet sok jóval a lehetőségeket illetően.
Vacsora után gyors kertnézést tartottunk a kastélynál, majd begurultunk a kempingbe és jól kirúgtunk a hámból: bungalót béreltük.
Helikon kastélykert 
Helikon kastély
Utólag belegondolva csak annyi előnye volt, hogy egyszerre tudtunk lemenni a strandra, egyébként egy lepusztult, szúnyogháló nélküli, szellőztethetetlen, lyukas, toldozott foldozott fabódék egyikében alhattunk. Jó hogy nem volt vihar, nem kellett azon izgulni, hogy elviszi a szél, vagy összedől.
Jót fürdöttünk a Nap utolsó sugarainál, majd egy kis palacsintát is toltunk igazi Zimmer Feri módra.
Rozoga viskó ide vagy oda, végülis alszunk mint a mormota.
