Menü Bezárás

Bakonyi bicajtúra 12. nap – Balcsibúcsú

2009.07.17 – péntek – 76 km

Ha már víz, gondoltuk a parton reggelizünk.
Na ezt a gyerekeiket védő hattyúk nem gondolták így, úgyhogy a reggelizés inkább hasonlított egy pad körüli kergetőzésre a madarakkal.

A kellemes reggeli után elindulunk a déli parton Siófok felé a bicikliúton, ahol nagy várakozással érkeztünk meg a 400 éves kocsmához. Sajnos itt is az ócska trükközés hangulata kerít hatalmába, a hely leginkább egy mindenféle régies cuccal telehordott lehúzós vendéglátóhelynek látszik mintsem négyszáz évesnek. Csalódás.

Tovább kerekeztünk a parton a rekkenő hőségben, és valahol útközben megálltunk egy szabadstrandon kicsit úszkálni. Bár határozottan jólesik a víz, inkább nevezhetjük a combközépig érő vízben ténykedést pancsolásnak mint úszásnak.

Az út elég egyhangú volt a végeláthatatlanul egybefüggő szocreál üdülőtengeren át, helyenként még gyalogosan is komoly akadálypályának bizonyult kerékpárút létére.

Pancsoltunk még egyet Siófok előtt kb 15 km-el, majd az út utolsó nagyobb kalandjaként útközben egy idióta agylágyulásos próbált elütni, megverni minket. Szerencsére végül nem történt attrocitás, de nem is derült ki miért kakaskodott, nagyobb volt a szája mint a tettrekészsége.

Távozóban

Beértünk Siófokra, majd kicsit lehűtöttük magunkat az állomáson. Megtudtuk, hogy a következő bicajszállítós szerelvény kb 1,5 óra múlva indul, 19 órakor.
A hőségben úszó peronon zsúfolódnak az emberek és többször is véggighallhatjuk a visszhangzó hangszórókból a MÁV bocsánatkéréseit, a fél-háromnegyed órás vonatkésésekért.

Vár a MÁV

Lassan csak befutott a mi vonatunk is.
Feltuszkoltuk a tömött vonatra a málhás bicajokat, szerencsére akadt még hely a szűkre szabott, kis nyitható ablakokkal rendelkező, alig cserélődő levegőjű vagonban. Már csak állni tudtunk sok mással utastársunkkal egyetemben, de legalább feljutottunk.

Pácolódtunk bő másfél órát Budapestig, majd a városi forgatagban érzékeny búcsút vettünk egymástól Batkával.
Innen kerekezés az emberekkel és autókkal zsúfolt esti forgalomban, majd felcipekedés a harmadikra, elpakolás, megváltó tusolás, fekvés.

Alvás előtt azon tűnődtem, milyen furcsa most ebben a négyfalas csendben egyedül.
Mennék még szívesen, jó kis túra volt.

Posted in Túrák

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük