A Nature magazinban megjelent egy tanulmány, amelyszerint 90% annak az esélye, hogy a következő 20-40 évben az emberi civilizációnak befellegzett. Egy magyar nyelvű szummázat itt olvasható: hang.hu
Ezt több okra is visszavezetik, de javarészt az emberi mohóság játszik ebben szerepet, túl gyorsan emésztjük a készleteket, átgondolatlanul dőzsölünk úgy globálisan.
Persze ezek fejtegetések meg számok, képletek és különben is a háttérhatalmak manipulálnak mindent, a Föld is lapos meg a kemtrél is 5G, úgyhogy abba a vitába nem érdemes már belemenni, hogy ez igaz-e vagy sem.
Engem inkább az érdekel, hogy ha feltételezzük hogy valóban közeleg a baj, akkor megfőhet-e a béka?
Mi az az információ, ami elég érzékenyen érinti az embereket ahhoz, hogy változás induljon el a világban?
A Covid19 beköszöntekor ment a találgatás az emberek közt kell-e vagy nem kell maszk? Ha kell maszk mikor menjek először maszkban boltba?
Aztán eljött egy pont amikor a félelmeket legyőzve maszkban jelentek meg az utcán, boltokban az emberek még a szabályozások előtt.
Szóval mi lenne az, ami valóban változást indítana el?
Az mondjuk hatásos ha látjuk, hogy kiszáradnak a folyóink és por süvít végig a medrében.
Vagy a médiában azt látnánk hogy aki nappal az utcára kimegy annak leolvadna a bőre.
Csakhogy ez a pont már kicsit későnek tűnik, és lehet hogy már bele is tojna mindenki az egészbe, mondván túl késő.
Ha egy távoli, de azért nem túl távoli ország egyik évről másikra elsivatagosodik és a népe fele éhenhal, az elgondolkoztatja a polgárt, hogy ez vele is megtörténhet?
Ráébreszti valami az embereket arra, hogy az egyén is felelős?
Tudjuk-e, hogy miben áll az egyéni felelősségünk?
Tudjuk-e, hogy mit okoz a világban az ha megveszünk valamit, vagy elutazunk valahová?
És ha esetleg ezeknek tudatába kerülünk, akkor mikortól nem vásárolunk ruhát passzióból?
Egy új okostelefont csak mert van még benne plusz két kamera?
Egy új 8K TV-t, csak hogy nézhessünk rajta reklámokat?
Helyben is vásárolható élelmiszert a világ másik feléről?
Csomagolt csomagolást, hogy becsomagoljuk a csomagolt ajándékot, hogy aztán széttépve meglepődjünk és dobjuk is a kukába?
Mikortól nem gondoljuk, hogy nekünk bármi is jár, hogy bármit következmények nélkül tehetünk?
Mikortól gyakorlunk nyomást, hogy változzanak a köz dolgai?
Mikortól nem mondjuk, hogy nem tehetünk róla, érte, hogy mi nem is vagyunk felelősek, kompetensek?
Én kicsit szkeptikus vagyok, és már előre sajnálom a gyerekeinket, mert egy olyan világban hagyjuk őket magukra, amiben kevés esélyt adunk nekik a túlélésre.
