Gyerek először lát pávát.
– Az ott egy páva!
– Apa, az ott a pápa!
Bár azt nem tudom ez utóbbit hol hallotta 🙂
Én vagyok az óriás, viszem át a két gyereket a vállamon az óperenciás tengert jelentő szobaszőnyegen. Felmászunk a kanapéra az üveghegyre, majd meglátjuk anyát a jóságos tündért, aki megkérdi tőlük mosolyogva:
– Honnan jöttetek?
A nagyobbik kis gondolkodás után rávágja:
– Balról!
Kint a játszótéren talál egy botot a fűben, majd elkezdi ütögetni a földet, mintha kapálna:
– Apa, én most kapálózok.
Bácsi dobálja a labdákat ügyesen, gyerek tátott szájjal figyeli.
– Ugye milyen ügyesen zsonglőrködik?
– Apa,én is zsomblőr leszek, jó?
Hajósat játszunk a szobában a kisebbikkel, mondom neki:
-Te vagy a matróz!
Eljátssza, hogy ő a matróz, majd kicsivel később megszólal:
-Én vagyok a matrac!
A majdnem három éves komolyan a szemembe néz:- Apa! Vidd be a macit meg az egélkét az ágyamla!- Mi a varázsszó?- Csilibí, csilibá!
Bevittem 🙂
Megméri a lázam játékból. Szakszerűen bedugja a hónom alá a hőmérőt, vár egy picit majd azt mondja:- Piiip… tizenegy óla!
9 óra.
– Nándi miért ücsörögsz itt?
– Várom az ebédet. Ebéd után lesz torta.
