Menü Bezárás

Cserháti bozótkodás

Pár hete döntöttem el, hogy a várva várt “énidős” hétvégémet nem egyedül töltöm túrázva, hanem hansonlóan elvetemült érdeklődésű ismerősökkel, egy idő közben szerveződött – mondjuk úgy – táborban.

A “tábort” egy régi túlélős, buschraftos közösségből kialakult ismerősi kör szervezte az egyik tag erdejébe. Mivel úgyis volt (van) pár gyakorolni, felfedezni való a listámon ebben a témában, úgy döntöttem remek alkalom lesz ez most.

Amit mindenképp szerettem volna újra kipróbálni,az az íjjas tűzfúrás, mert legutóbb csúfos kudarcba fulladt a kísérlet, valamint nem igazán buschraft témakör, de végre fel szerettem volna avatni a mátrai sütődiszkoszomat.
Ezek mellett lehetőség szerint tollas ág készítés, menedék építés és némi csúzlis gyakorlás, fotózgatás is szerepelt a terítéken, a várható jó hangulat mellé.

Pénteken szokásosan rohanással távoztam a munkahelyemről, hogy minél jobban kimaxolhassam a rendelkezésre álló időt. Ehhez képest végig hatalmas dugó volt, az út nagy részét araszolva tudtam megtenni.

A települést már sötétben értem el, majd elhagyva azt, az iránymutatás alapján kanyarogtam egy földúton a már ott lévők felé.
Mikor mar többször azt hittem eltévedtem, egyszer feltűntek a többiek autói az erdő mellett.

Október vége lévén kellően hűvös volt már az este, de azért a kabát még nem kívánkozott fel.
Gyors körbe köszönés után a fejlámpa fényénél kinéztem egy megfelelő terepet a személyes teremnek és viszonylag hamar felállítottam a függőágyamat. Összeütöttem még egy kisebb állványt is az élelemcsomagnak, hogy mégse a földön legyen, meg ne is a táskában, úgyis ez kerül elő legtöbbet.

Közben a többiek beröffentették a tábortüzet, így miután már tudtam hol fogok aludni, beszálltam a tüzelő gyűjtésébe. A jól eső melegnél mindenki befalatozta a hozott vacsorát, majd nem sokkal ez után aludni tértünk.
Bevackolás előtt még megcsodáltuk a szikrázóan csillagos, felhőtlen égboltot.

Éjjeli szikrák

Az első betervezett tesztről fél óra alatt kiderül, nem annyira váltja be a várakozásokat. Nemrég olvastam ugyanis valahol, hogy jó ötlet a hálózsákon belülre rakni a polifoamot.
Hát, nekem kényelmetlen lett és azt nem mondanám hogy fázós, de diszkomfort érzés, így elhatároztam, hogy a kb 50m-re lévő kocsiból mégiscsak kihozom a vastagabb szigetlő réteget és a függőágyban a rendeltetési helyére rakom.

Nagyjából két “hitvallás” van a hálózsákban alvásnál, én az alsógatyában alvók közé tartozom. Kb 9-10°C lehetett ekkor odakint, és mivel gyorsan akartam a cserén túllenni, mezítláb, alsóneműben, fejlámpával a fejemen rohantam el az autóig. Mire visszaértem éreztem, hogy nem volt ez annyira jó ötlet, úgyhogy vacogva tuszkoltam a vastagabb polifoamot a helyére és a lehető leggyorsabban bújtam vissza a meleget adó hálózsákba. Innentől nagyjából egyhuzamban aludtam végig az éjszakát.

2019.10.27 Szombat – Első nap

Reggel még a Nap előtt keltem, a hőmérő 8°C-t mutatott, az erdő ködben úszott.

Személyes tér

Bár minden elég nyirkos volt, kerestem gyújtóst és tüzet raktam. Csaltam, mert nem tűzfúróval próbáltam csak szikravetővel, de később kiderült, hogy jó döntés volt.
Jól esett a szürke ködöt áttörni készülő kevés fényt tűzzel megsegíteni és a lelkemnek is használt a melege. Raktam fel vizet a reggelihez, közben szép lassan csatlakoztak a többiek is.

Falatozás után viszonylag hamar kivilágosodott, közben nekiláttam a háromlábú székem elkészítésének kvázi bemelegítő gyakorlatként.

Diszkosz

10 óra körül már az ég is kegyeibe fogadott minket, és a napsütésben gyakorlatilag pólóban üldögélve kezdtem el az ebéd előkészítését. Szépen megpakoltam a sütődiszkoszt a hozott hozzávalókkal, majd beraktam a parázsba.
Míg készült az ebédem, a házigazdánktól kapott szelíd gesztenyéből is sütögettünk, eszegettük nagy élvezettel, közben pedig egy kisebb villás ágból csináltam ökobio-lebomló villát is az ebédhez.

Nagy várakozással nyitottam ki a gőzölgő edényt, a felszálló illatokra a többiek nyáltermelése is beindult. Az íjjas tűzfúrást délutánra terveztem, így szépen kiélveztem minden falatot és hagytam, hogy kicsit ülepedjen is a bevitt energia.

Közben farigcsáltam 2-3 kisebb tollaságat, amit viszonylag hamar sikerült szikravetővel belobbantani.

Tűzfúrás

Miután minden falat szépen célbaért, elkezdtem a tűzfúrás előkészületeit, száraz ágat vadásztam a fákról a fúrónak, alapnak. Mivel egy akác erdőben voltunk, alapanyag választékban nem volt igazán sok variáció.

A többiek megnyugtattak, hogy értékelik a lelkesedésemet, de ha nem fog sikerülni ne vegyem a szívemre.

A kezdeti próbálkozások sikertelenségén igyekeztem javítani a menet közben kapott tanácsokkal. Az “íjjnak” kerestem merevebb ágat, a fúrónak és az alapnak pedig találtam kicsit messzebb egy vizenyősebb területen, puhább fűzfát.
Próbáltuk az egyik társam párszor már bevált fúrójával is, füst volt bőven mindig, de a parázs nem jelent meg az összegyűlt kupacban.
Mikor már az erőm és lelkesedésem is a végére ért, a Nap is vörösbe kezdte festeni a tájat, úgyhogy egyelőre tudomásul vettem a kudarcot.

Tűzfúrók (by T.D.L.)

Azt a tanulságot szűrtük le, hogy vagy a fa nem volt elég puha, vagy nem volt az alapanyag kellően száraz. Ez utóbbi kiderítésére elcsomagoltam az eszközöket, hogy otthoni kiszárítás után újra próbáljam.

Acélfog csoporttárs véleménye szerint az is benne van a pakliban, hogy a levegő páratartalma miatt nem sikerült a próbálkozás. Volt már rá példa hasonló körülmények között, hogy az otthonról hozott száraz fákkal élősször sikerült az ijjas tűfúrás de pár óra múlva annyi nedvességet szívott be a fa, hogy már többször nem jött össze.

Pihenés gyanánt kicsit sétáltam az erdő mellett, és próbáltam elcsípni valamit a lemenő Nap fényeiből. Kicsit távolabb a tábortól találtam Iszalagot, ami elvileg jó alapanyag lehetne még az előző próbálkozáshoz, de meghagytam ezt a lehetőséget egy következő alkalomra.

A naplemente után én is odaültem a tábortűz mellé az ebédről megmaradt finomságot megmelegíteni. Jóízűt falatoztunk, beszélgettünk a tűz körül késő estig, majd szép lassan mindenki eltette magát másnapra.

Bozót-Tv

2019.10.28 Vasárnap – Második nap

A reggel hasonlóan indult mint előző nap, csak két fokkal hűvösebb volt.

Kényelmes reggeli követte a tűz felélesztését, majd a csapat ébredezése és a köd elpárolgása után nekiláttam a céllövészet előkészítésének.
A többiektől kellő távolságban felállítottam egy rögtönzött három lábú állvány egy kikukázott kartonpapír céltáblával.

Először a csúzlim nyílvessző kilövő képességeit teszteltem, aztán amikor már nem volt kedvem keresgélni a levelek alá becsusszant vesszőket, áttértem a csapágygolyóval sörösdobozra tesztre.
Egy órányi lövöldözés után elég sokat javult a találati arányom, bár éles helyzetben még azért éhen halnék.

Lövöldözés után még alkalmam nyílt kipróbálni a kedvenc, luxus-panorámás mellékhelyiségemet is, relaxálás magas fokon.

11 óra körül a csapat nagy része haza szállingózott, ketten maradtunk ebédre. A menü sült kolbász, hagyma, hamuban krumpli és meglepetés palacsinta.

Ebéd után tűzhely oltás, táborbontás és angolos búcsú az alacsonyan járó Nap narancsos fényében.

Posted in Túrák

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük