Társasház, harmadik emelet, közös erkély.
Feltűnik egy tollas portörlő az ablak előtt, magasba lendül majd lesújt a korlátra és az ősrobbanást idézendő, anyagdarabkák röppennek szét, úsznak a levegőben.
A portörlő ismét emelkedik, lesújt, újra és újra. Körös körül porszilánkok, pormeteorok, porbolygók, porcsillagok keringenek az erkély körül szép csendben.
Kinyitom az ajtót és az őszes fejű, otthonka típusú szkafandert viselő kreátort megpróbálom óvatosan meggyőzni, hogy nem jól van ez a teremtés így.
Merthogy ez a kiporolt galaxis másokhoz, például hozzánk, vagy az alattunk lakóhoz fog beköltözni, és már így sincs elég hely.
Rám se néz, csak félig felém fordítja a fejét:
– Közterületre szórom a port.. különben is maga meg tüntesse el a madáretetőt, mert a galambok összeszarják az erkélyt.
A légzsilip bezáródott mögötte, majd beindította a térhajlítógépet..
Facebook Comments
