Ehető és vadnövény tábor

Amióta túrázom, érdekelnek a vadon termő, ehető növények.
Alapvetően innen-onnan, ismerősöktől, könyvekből próbáltam a tudást megszerezni, és valahogy sosem találtunk egymásra olyan tanfolyammal, oktatással, ahol kicsit intenzívebben lehet ezzel foglalkozni, ezért is örültem amikor az egyik FB csoportban szembe jött egy ilyen esemény:
“Ehető vadnövény, gomba és gyógynövénygyűjtő tábor a Börzsönyben”, a Malomvölgyi ifjúsági tábor szervezésében.

A korlátozott létszámmal riogatás megtette a hatását, otthon gyors engedélyeztetés után lecsaptam a lehetőségre, majd izgatottan vártam az indulás napját.

Volt itt kérem színes társaság, érdekességek, rengeteg új növényismereti tudás, magabiztossággal fűszerezett tévinformációk, szúnyogok, nevetve sírós termékbemutató, aura érzékelés, pólusváltás, sungit kő, az élet veleje, móka, kacagás és rengeteg tanulság.

Első nap: Rohanós petting • Érkezés a Malomvölgyi táborba • Szúnyog? Az van • Az első fejtágítás
Második nap: Reggelire lencsekrém • Rohanós miatökömez • A nagy plazmagenerátor • Vacsora és gombaelemzés
Harmadik nap: Bojtorján • Sungit kő

2019.06.14 Péntek – Első nap
Dél-Budapest – 250°C

Rohanós petting

14:50 – A vonat indulásig még van némi tennivaló, úgyhogy munkahelyről sietve el.

+5p Felkapok egy elektromos robogót, ezzel könnyebb a haladás és parkolgatás.
Papírbolt – Pénzfelvétel (nem működik hurrá) – Robogás – Kiskert meglocsol – Robogás – Bébiszitterrel találkozó, együtt irány a bölcsi – menet közben online vonatjegy vásárlás sikertelenül: “túl sok bejelentkezett felhasználó”.. én kérek elnézést.

+45p bölcsi. Gyerek felkap nyakba, sietve haza. Nagymama és bébiszitter intézi a gyerekeket míg feleség hazaér, majd jövök, puszi.

+30p kulcs a zárban. Vizes palackokat feltölt – checklista ellenőriz- megváltó tusolás – felöltözés – hátizsák fel- robogó bérlés megint, mert BéKáVal esélytelen – ajtó bezár.

+15p robogó indít – fonott kosár éppen elfér – suhanás a kocsik mellett – pénzfelvétel “B” helyszínen sikerrel – robogás – robogás.

+30p robogó letámaszt a Nyugati pályaudvar mellett, futás jegyet venni. Hatalmas sor az automatánál, ez így nem lesz jó!
Várakozás közben sikerült az online rendszerbe bejutni hurrá! Dög meleg van, így egy hideg sört venni még lesz idő. Sör vásárlás, séta közben online jegy vásárlás befejezése (hol tart már a tudomány) 🙂

+5p vonatra felszáll, séta helyet keresni.

+3p, 17:08 vonat indul..

Légkondi semmi, de legalább az ablakokon bejön némi forróság. Folyik rólam a víz, de elégedett vagyok, már csak jó helyen kell leszállni, jöhet a hűsítő serital.

• 

• 

Vácon leszáll a tömeg nagy része, így már felhőtlenül könyökölhetek ki bármelyik ablakon várva, hogy egy cserebogár, vagy dongó homlokon vágjon.
Csodálatos a Dunakanyar, háttérben a Pilis és a visegrádi vár, mindez a lemenő nap aranysárga fényében, megérte rohanni.

Mielőtt teljesen máshova mennék, próbálok tájékozódni:
– Elnézést Szobon az első, vagy második megálló?
– Mi nem oda megyünk, bocsánat.
– Mondja hátha tudok segiteni.. – néz hátra egy középkorú hölgy
– Szobon az első vagy második megálló? – ismétlem meg a kérdést
– Elvileg a második. Szobon a végállomás mellett van a busz ugye? – szól a hölgy előrébb egy imserősének
– Akkor velem jön – szól határozottan egy másik, idősebb korú nő -, így egyszerűbb
– Rendben, köszönöm 🙂

Ilyen a MÁV, télen hűt, nyáron fűt, koszos, késik, mindig van valami, de valahogy a “vadonba” menésnek ez az igazi előjátéka. Na meg a Volán 😀

Szobon leszállva a vonatról, megkapom a beígért kedves kíséretet egészen a buszig, hogy biztosan a megfelelő járatra szálljak.

Érkezés a Malomvölgyi táborba

A busz csak a Petyerák tanyáig visz, onnan vissza kell gyalogolni a táborig kb 500 m-t. Ha megállok akár fél percre is, a szúnyogok egyből megtámadnak, rengetegen vannak.

Bebattyogok a táborba, majd a főépületben a folyosón keresztül egy trófeákkal bőséggel díszített terembe lépek, már folyik az oktatás.
Egy szakállas úr áll a többiek előtt, jól tippelek: ő a vezető. Jöttömre mosolyogva megáll mondandójában és vele együtt mindenki más is rám néz várakozva.
Köszönök, leülök, árad tovább a tudás.
Szó van sok mindenről, vércsoport allergia, nindzsák, génmanipulált élelmiszerek, én pedig figyelek nagyon.

A vacsora rizses gombás költemény zöldekkel, amik helyben teremnek, de amiknek nem tudtam megjegyezni a nevét. Családias a hangulat, valakik gyerekei élvezik a rohangálást, bőrkanapén mászást, meg hogy a szüleik hiába próbálják az asztalnál marasztalni őket. Megnyugszom hogy ez nem csak nálunk ilyen 🙂

• 

Szúnyog? Az van!

Vacsora után átvehetjük a szállásokat, hát jobb lett volna mégis függőágyat hozni.
A fölső emeletre kísérnek kettőnket, egyik ablakon sincs szúnyogháló, cserébe jó meleg van minden szobában.
Szobatársammal, egy idősebb úrral egyetértünk, lekötözünk a földszintre, ott sincs szúnyogháló, de egy kicsit kellemesebb a klíma.

Az első fejtágítás

Rövid, tábor körüli sétára invitálja a csapatot Zoltán, a táborvezetőnk. Némi betekintést kapunk az idény növényekbe.
Kényelmes séta közben jobbra, balra mutat és mondja a neveket. Én huszonegy-néhány növény nevét tudom képpel dokumentálva lejegyzetelni rohamtempóban, kérdésekre nem nagyon van idő.
Vezetőnk elárulta, hogy a Börzsöny neve az itt nagy számban előforduló galagonyából származik.
Ezen igen meglepődtem, úgyhogy elalvás előtt az interneten egy rövid kutatás végeztem, de erre vonatkozó utalást sehol nem találtam, így ezt egyelőre ne vésse senki kőbe (bármi információt örömmel veszek ezzel kapcsolatban).

Este még egy nagycsoportos beszélgetés keretében megtudjuk, hogy például a Török hódoltság idejében a legfontosabb fehérje forrás a Sulyom volt, amiből naponta egy ember 2-3 mázsát is begyűjtött.
Lisztté őrölve kenyeret sütöttek belőle, vagy megfőzve ették. Ma már védett növény.

Érdekes összefüggéseket hallhattunk arról, hogy például a kőbánya külföldieknek történő eladása miatt hogyan ment tönkre itt a patak élővilága 20 év alatt, vagy akár kisméretű környezetszennyezés is mennyire érzékenyen érinti a vizek élővilágát.

Vigyázat, saját megmondás jön!

A paradicsomban élünk, csak a fogalmunk sincs róla mert épp a mónikasót meg a szulejmánt nézzük. Vajon a béka rájön mikor fő éppen meg?

Jóleső zuhany után, lefekvés előtt kis séta a giccsesen romantikus holdfényben, miközben szentjánosbogarak cikáznak a fák között és tücskök ciripelnek a fűben.

2019.06.15 Szombat – Második nap
Szob, Malomvölgyi tábor

Reggelire lencsekrém *

A kiadós alvás után még kissé álmoskásan betámolygok a “nagyterembe”, a svédasztalos reggeli már tálalva.

Az üdítően finom étkezés alatt érdekes okosságokat tudok meg asztaltársaságom két tapasztalat tagjától, ebből a fermentálás aminek leginkább csodálattal adózom. Persze ez sem spanyolviasz, csak nekem újdonság a csinálás része.

A módszerrel bármilyen zöldséget el lehet készíteni, a folyamat kb 4-5 nap és a bélbaktériumokat pótolja egy időre!

Plusz csavar, hogy az erjesztett készítményt kölesmaggal, lenmaggal péppé turmixolva, majd kiterítve megaszalhatjuk, így hosszabb távon eltartható.

• 

Rohanós miatökömez

Már délelőtt dolgozik a Nap rendesen. Egy “léghűtéses” autóval robogunk, de nem panaszkodom, potyautas vagyok.

Márianosztrát és Kóspallagot elhagyva, a Kisinóci turistaház mellett parkoljuk le az autókat, és a ház melletti kis réten egy memóriajátékot indít vezetőnk “Ki mit talál 10 perc alatt” címmel.
Lázas keresgélés után én 8 féle növényt tudok biztonsággal beazonosítani, de van akinek 25-30 is összejön!

A bemelegítés után kiderül, hogy ma gombászni fogunk. Kissé húzom a számat, nem erre számítottam, de legyen.
Tovább fokozza elégedetlenségemet, hogy semmit nem mond emberünk arról, hogy mit honnan lehet megismerni, mindenki öt felé futkorászik az erdőben és bőszen gyűjtöget. Igyekszem felvenni a tempót, amit találok pakolom a kosaramba, de fogalmam sincs mit gyűjtök. Röhögök egyet magamban mert ez így nonszensz, aztán ezt a részét elengedem és a növényeket igyekszem inkább macerálni.
Itt még nem tudom, de este lesz az összegyűjtött termések alapján a tudásátadás.

Időközben a társaság három részre szakad, mindegyik mókusőrs valahol máshol bandukol.
Dél körül visszaérünk az autókhoz és a nagyon leszakadóknak sms-ben küldünk iránymutatást.

• 

Ebédezés

Karcsú őzlábgomba levest kapunk tésztával, kerek repkénnyel és vadmurokkal.

A második fogás gombapörkólt már nem tudom milyen salátával.

Kifejezetten ízletes volt minden.

A nagy plazmagenerátor

Valószínű nem olvastam el a kiírást alaposan, de mint kiderült délutánra egy előadás van betervezve, és egyelőre nem is tudunk meg sokat a témáról.

Némi szieszta után érdeklődéssel vonulok be a terembe, de az asztalokra pakolt kütyük és termékek baljós bitekkel bombázzák az előérzetemet.

Az előadást vezető úriember bemutatkozással kezdi, sajnos az állam koppanásától nem maradt meg a neve, mert azzal kezdi, hogy…

Nem kell a konteókat kitalálni, chemtrail, HAARP van, erről nem is szeretnék vitázni!

Természetesen megtudjuk, hogy az ő módszerükkel és az asztalon található italaikkal bármi is gyógyítható, valószínűsítem hogy a Windexxel is felveszi a versenyt.

Bemutatják az asztalon felállított, túlméretes világítócsövet is, amit egy munkatárs üzemel be és amiről kiderül, hogy egy

PLAZMAGENERÁTOR!

21 (igen, igen,huszonegy) frekvenciát programoztak a különböző hangokat kiadó kütyüre, ami a kemtrél ellen is véd.

A plazmagenerátor mellett van egy

FREKVENCIADETEKTOR,

ami a bennünk lévő mikrobákat (a gy.k. egyértelműsítik: vírust, gombát, parazitákat) képes felismerni.
Merthogy mindennek van saját frekvenciája, és ez a detektor képes ezt az értéket nekünk átadni.
A bennünk lévő mikróbákról.
Mindegyikről.
Hogy név szerint-e, abban nem vagyok biztos.

Ahogy ezen mélázok ráeszmélek, hogy kérem itten kérdés nélkül frekvencizálják a plazmával a társaságot, engem is beleértve!
És mi van ha én szeretem a mikróbáimat? Még a rosszakat is.

Nincs idő sokat tűnődni ezen, a téma időközben a kemtrélre terelődött. Megtudom, hogy súlyos nehézfémek vannak a kemtrélben, és hogy az EU-ban nem lehet már ilyen meréseket megrendelni.
Nnna vajon miért?Háttugye egyértelmű. Mér’ tán nem? Hát de!Naugye!
Pedig már 10 évvel ezelőtt is tízezerszeres dózisban volt alumínium a termőföldben!
Ennek a statisztikai adatnak nem tudtam még utánanézni.

Fáj

Az előadó mond valamit még egy híres tudósról (akinek szintén nem tudtam megjegyezni a nevét és) akinek összetörték a berendezéseit, és azért nem kapott Nobel díjat mert három hónap alatt nem tudta mind a 34 rákost meggyógyítani csak talán 33-at.
Az “Ugye kérem? Háát.” strófa és a cinkos, már-már összekacsintós mosoly jelezte a gondolat lezárását, és hogy remélhetőleg már mindenki levonta a nevetségesen egyértelmű következtetést.
Ezzel bajban vagyok, de inkább nem nézek fel. Mondjuk halványan sejtem, hogy a háttérhatalom, vagy a multi és gyógyszerlobbi lehet a cselszövő.
A mi köze ennek bármihez is összefüggést már nem tudtam összerakni.

Már csak duruzsolást fogok fel az egészből, teljesen máshol járnak a gondolataim.
Valahogy utánuk kéne mennem, de hogyan tudnék menekülni, hogy ne legyek bántó, vagy ne lőjenek hátba a plazmasugárral? Mert én amúgy ilyen végigülős jófiú vagyok, de pont ilyenkor tényleg minek?
Körbenézek és kábé az enyémhez hasonló érdeklődést látok, meg hogy Zoltánunk bőszen alszik a székében. Gondolom már sokszor hallotta ezeket a dolgokat és ha most álmából is felébresztenék, tudná folytatni akár.

Végül arra jutok, hogy egyszer élünk, többet ér nekem ennél egy heverészés kint a fák alatt.

Felállok, elindulok. A beszélőember pár pillanatra megáll és nézi hogy én mit akarok, majd folytatja mikor már nem látja a hátam.
Később, apránként mások is követik a példámat.

Gondoltam kint megpróbálok kicsit szunyálni a korábban kikötött sziesztázós függőágyamban, de a gyerekek épp azt cibálják teljes erőből, öten benne, öten kint. Hát kinek volna szíve elzavarni őket? Hadd mókázzanak a kis lurkók, nem?
Így inkább az egyik faház mini tornácán folytatok eszmecserét az egyik sokat tudó vegán sráccal (a fermentálós fickóval).

Az előadásnak álcázott termékbemutató végül délután négyig(!) elhúzódik, azt nem tudom kik maradtak végig.

Vacsora és gombaelemzés

A tudós előadók távozása után Zoltánunk belátta, hogy itt már messzire nem mehetünk, így a tegnap délutáni mini kört újra megtesszük a tábor körül, részben ismeretfrissítés, részben pár újdonság megmutatása ügyén.

A vacsora nagyon finom, fokhagymás rántásos csalán főzelék, hagymás főtt krumplival Még repetázom is belőle.

Az éj leszállta után a nagyteremben gomba válogató “wörkshop”.
Mindenki óvatosan kipakolja az asztalokra amilyen gombákat gyűjtött, majd ezeket főbb csoportokba rendezzük némi útmutatást követően.

Ettől persze még nem mernék magam gyűjtötte gombát ellenőrzés nélkül fogyasztani, de a délelőtti agyatlan rohanást kicsit kompenzálva érzem a mostani rendezett, már oktatásnak nevezhető foglalkozással. Még ha keveset is, de valamit végre már tudok a gombákról!

Eddig nem szerettem ezt az eledelt, de lehet hogy dolgom van vele ezért sodort erre az élet, jobban meg kell ismernem.

Megtudjuk, hogy a mutáció nem jó, de sajnos egyre több a mutáns növény és állat. Mivel az vagy amit megeszel, vigyázni kell a mutáns élelmiszerekkel.

Azt is megtudjuk, hogy az aura érzékelést mindenki meg tudja tanulni.
Oktatónk elmondja, egyszerű: Aura érzékelésnél ha valami fölé a kezünket tesszük meleget vagy hideget kell éreznünk a kisugárzásától függően.
Ezen tudomány kellő megalapozottságát illetően, ismeretek hiányában inkább nem nyilatkoznék, bár inkább a kétkedők táborába sorolnám magam.

2019.06.16 Vasárnap – Harmadik nap
Szob, Malomvölgyi tábor

Ébredés után összepakolás, majd kis magányos séta még reggeli előtt a tábor melletti, madárcsicsergéstől hangos, és szúnyogoktól hemzsegő erdőben a patak parton. Az egyik sűrű aljnövényzettel benőtt részen találtam pár bojtorjánt, és a korábban tanultak által hajtott kiváncsisággal, egy fiatalabbnak bottal kiástam a gyökerét.
Megmostam a patakban, meghámoztam, majd egy szeletet megkóstoltam. Nem mondanám kifejezetten ízesnek, de legalább nem keserű vagy fanyar, a fás textúrától eltekintve remekül fogyasztható. A gyökér többi részét eltettem, majd később kipróbálom, hogy őrölve mit lehet vele kezdeni.

• 

• 

• 

• 

• 

A reggeli fokhagymás sárgaborsó krém kenyérrel és vad póréhagymával, mellé menta tea. Tegnap óta próbálom azt a szokásom elhagyni, hogy a falatok között teát kortyolgassak. Néha nehéz megállni, de a többiekkel folytatott eszmecsere segít elterelni a figyelmem.
Indulás előtt fél óra szieszta és madárcsicsergés az egyik faház tornácán az árnyékban, szinte érzem ahogy feltölt az étel energiával.
Reggeli után Zoltántól megtudhatjuk, hogy az ősi hagyományokat mennyire nem tisztelik.

Tudják például, hogy a vikingeknek honnan volt vasuk a kardokhoz? Mert nem bányásztak a Vikingek! Na honnan? Hát a mocsarakban a magas vastartalmú növényekből nyerték ki.

Hááát.. ha jól néztem utána ez nem így van, mert a földeken talált vastartalmú kőzetekből nyerték ki a vasat… de minden apróságon ne akadjunk fenn.

Később ellátogatunk egy közeli erdőbe, ahol sok hasznos információt hallhatunk.
Telepitett fenyőerdőben a szél, madarak útján megjelennek azon a fajok csemetéi, akiknek jó lenne az a föld. Kőris, bükk, tölgy.
Nagyobb fajgazdagságot eredményezne ha ilyen fafajtákból álló erdeink lennének, de állami támogatás a tarvágásra van nem a szálaló vágásra. Ennek eredménye, hogy a terület gazdája majd tarvágást csinál, és letarolja a sarjadó termeszetes erdőt. Remek nem?

• 

Visszatérve beszélgetés a “helyes, fenntartható” életmódról. Ki mit gondol, mit lehetne tenni? Sok érdekes, és vitatható vélemény hangzik el.

Változatos témákról folyik most is a társalgás az asztalnál pár tanfolyamtárssal:
– gluténmentes ételek
– a bolti sót a zsidók árulják népirtás céllal
– az életben kellenek a hosszú távú célok
– pólus váltás aminek következménye az lesz, hogy Földanya lerázza magáról az embereket és a műanyagok egyszerűen eltűnnek.

Azt lehetne hogy ne rázzon le, csak a rossz műanyagot tüntesse el? De nem akarok telhetetlen lenni.
Aztán megtudjuk az asztaltársaságunk egyik tagjától, hogy a sungit kő minden rosszat kivesz 6 óra alatt a vízből és ha még élet virága mandala is kerül a kancsó alá, akkor sokkal jobb az eredmény. Nekem még az is új információ, hogy az a víz amit napsugár nem ért az élettelen, mert nem tudja azt energizálni.
Én elhiszem.

Lassacskán elérkezett a búcsúzás ideje, így elköszöntünk egymástól és megköszöntünk mindent a házigazdának és családjának, akik egész hétvége alatt a mi ellátásunkért tették oda magunkat.
A hazafelé zötykölődő vonat rendezgette a gondolataimat, míg át nem kellett váltanom Budapest nagyon más tempójára.

Elég eklektikus, de maradandó élmény volt ez a hétvége, rengeteg új tapasztalatra, új ízekre és tudásra tettem szert.
Sokan sokfélék vagyunk, sok mindenben hiszünk, ettől is színes és érdekes az élet.

Csak biztosan ismert növényeket fogyasszuk!
A “talán”, “valószínű”, “olyasmi” jelzők mellett elrágcsált eleségeket szerencsés esetben megúszhatjuk egy görcsös hasfájással vagy a klotyóval történő elől-hátul ismerkedéssel.
Rosszabb esetben bele is lehet halni, légy okos!