A hatsávos úton alig van forgalom.
A nyár előszeleként a könnyű, koraesti hűvös még jól is esik bringázás közben.
Az ég alja már kezd vörösből mélykékbe váltani a házak fölött.
A balra kanyarodó sávban a piros lámpánál várakozva, megáll jobbra mellettem egy fullos, bajor gyártmányú verda. A lehúzott ablak mögött, félfekvő tartásban görgeti a telefonján az üzeneteket egy fiatal srác.
Szinte hallom, ahogy serceg a parázs a cigaretta végén az utolsó, erőteljes szippantástól.
A lámpa hamarosan zöldre fog váltani.
A csikk kirepül az ablakon és kettőnk között ér földet, még pattan két aprót.
Felnézek a lámpára, mindjárt zöld lesz.
Lenézek a vöröslő végű csikkre, közben látom, hogy a srác teljes érdektelenséggel néz előre.
Úgy döntöttem még van időm.
Leszállok, lehajolok és felveszem a csikket. Még mindig izzik, és füstöl a vége. Sok minden kavarog bennem, de leginkább dühös vagyok ezért az olcsó, hitvány mozdulatáért.
A srác rám néz, én pedig határozott mozdulattal…
Szóval.. Te hogyan folytatnád?
