Amikor a fáknak árnyéka van a sűrű erdőben ..
Már lement a Nap, mikor a parkolóból elindultam.
Az egyre sötétedő, csendes erdő komor fái között gyalogoltam végig a vízmosásban, egészen a most száraz vízesés sziklapereméig.
Apró tüzet gyújtottam, hogy megigyak egy bögre meleg teát.
Ahogy a fény kialudt, csendben ültem és merengtem magamban, bámulva a halványan derengő erdőt.
Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy egyre jobban látok. Gondoltam megszokta a szemem a sötétet.
Lassan összepakoltam, majd elindultam fölfelé, a közeli sziklapárkányra.
A vízmosásból kiérve hátborzongató, de gyönyörű látvány fogadott, a néma fáknak árnyéka volt és a telihold ragyogott a kopasz koronák fölött.
Facebook Comments