Menü Bezárás

Csendesedő hullámok

A nyúlánk lábakon mozgó, kecsesen robusztus mintavételező robotállomás nekilátott egy újabb, a bolygó mellett állomásozó űrjármű által érzékelt apró tárgy felderítésének.

A hajlékony vizsgáló fej könnyedén haladt keresztül a bolygót beborító vastag jégpáncélon, és majdnem ugyanilyen könnyen siklott a fagyott föld és kőzet keverékén át.

A célját elérve sikeresen izolálta azt a környezettől, majd érzékeny műszereivel átfogó elemzést végzett a nélkül, hogy hozzáért volna.

A tárgy teljes valóját leíró több dimenziós adatstruktúrát egyből továbbította az űrjármű központi intelligenciájának, amely megosztotta azt a fedélzetén tevékenykedő 12 kutató elméjével.
Az igy létrejött komplex hálózat pillanatok alatt kielemezte a tárgy minden lehetséges tulajdonságát és az eddig begyűjtött minták alapján próbálta valószínűsíteni a funkcióját, időbeni fejlődését és kapcsolatát a többi mintával.

Sajnos az eddig talált tárgyak nagy része csak apró töredék volt, ezek nem sokat segítettek az egykori élőlények és a bolygó történetének megismerésében, kevés az amit ennyire jó állapotban sikerült elérniük.

A tárgy szabályos alakzatokból állt, amit eddig nem azonosított jelek tarkítottak. Tömör, általuk ismeretlen, homogén anyagból készült, amelynek építő molekulái különböző variációban a bolygó jégpáncéljában és talajban is nagy arányban vannak jelen.

Az eddig talált tárgyak sokkal bonyolultabb szerkezetet mutattak, igy végül arra következtettek, hogy ez az egykori élet egy fejlettebb korszakából származhat, és még az is lehet, hogy egy náluk fejlettebb faj alkotta meg.

Az adatokat továbbították a galaxisban kutató többi járműnek, majd folytatták a következő minta elemzését.
A tárgy virtuális lenyomata most már egy finoman rezgő tudásbázisban kering, de valódi értelmére talán sosem jönnek rá.


Pedig egyszer nagyon, nagyon régen volt egy kisfiú, aki egy műanyag játék telefonon képzeletben felhívta a nagymamáját, hogy elmeséljen neki valamit.
Nem sokkal később véletlenül beleejtette egy tóba, és már csak azt látta, ahogy egy teknős utána ered.
Nagyon szomorú lett és sokat sírt, de a szülei azzal vigasztalták, hogy így már a teknősöknek is van telefonja.

Posted in Agymenések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük