2009.07.08 – Szerda– 23km
A Nap már dologra indult egy bő órája, mikor nagyot nyújtóztunk a vackunkban.
Kisvártatva neszezés hallott körülöttünk a bozótban, s figyeltünk erősen merről érkezik a veszedelem. Úgy tetszett körbe vagyunk véve, s így nem maradt más csak a kitörés az ellen szorongató gyűrűjéből! Kipattantunk, lássuk meg hát kivel kell éhgyomorra birokra kelni!
Szempillantás alatt meg is nyugodtunk, nagy veszély nem fenyeget: gombaszedők hajolgatták az erdőt, s rakták degeszre szatyraikat vargányával.
Amilyen derűsen indult az előző napunk, olyan szürke felhőkkel kezdődött ez. A hőmérő csak 18°C-t mutatott és kisvártatva szemerkélő eső hullt alá. Ezen felbuzdulva sebtében felállítottunk egy rögtönzött nyári konyhát, s nekiláttunk meleg teát készíteni mentából. A finom, mézes, citromos, melegítő mellé megtömtük a korgóinkat is.
A reggeli után kezdtünk összepakolni, idővel alábbhagyott az égi vízhullás is. Ez ösztönzőleg hatott rám, hogy világosban is megcsodálhassam a Gaja patakot és a vízesést. Némi csúszkálós mutatvány után először leereszkedtem (“természetszerűleg” a nehezebb úton, a könnyebb út a kék jelzésen található) Savanyú Jóska hajdan volt betyár barlangjához. Kicsike odú, de szép látvány nyílik belőle.
Esős, vagy áradásos időben igencsak kéretik az odafigyelés, a csúszós kövekről hamar a patakban találja magát az emberfia pár zúzódással tarkítva. A bizonytalanabbak a patak fölött futó turistaúton haladva is gyönyörködhetnek a látványban.
Lent a patakban sebesen szaladt a pár napja bőven hullott eső. Egy viszonylag rövidke távon sikerült majd egy óra hosszat elidőznöm a szépséges, vad kis szurdok megörökítésével és csodálásával.
A barlangtól folyásnak felfelé haladva rövid úton megtaláltam a Római-fürdő vízesést, mely pazar látványt nyújt.
Hogy e helyen fürödtek-e a rómaiak vagy sem arra nem tudnék választ adni, de én a helyükben biztos sűrűn csobbantam volna itt nyaranta.
Nagyszerű hely megpihenni, fotózni, tűnődni, ráadásul a egy kis erdei pihenő is található itt padokkal és asztalokkal.
Mire visszaértem a táborhelyre, Batka már útra kész, így váltásban ő is megnézte a patakot én pedig befejeztem a cuccolást.
Délidő után egy órával indultunk tovább. Bakonynánán a kettőig tartó sziesztaidő miatt csak egy boltot találtunk nyitva, ahol vettünk némi csemegét. A települést egy emelkedőn elhagyva, visszatekintvén a távolban még láthattuk Tést és hétfői szenvedésünk hegyét.
Dudar után átszáguldottunk Bakonyoszlop majd Csesznek felé. Jelentős szinteket süllyedve élveztük az erőkifejtést nem igénylő eszeveszett tempót.
Meglepő módon Csesznek összenőtt Bakonyszentkirállyal. Elindultunk a vár felé, nagyon eltéveszteni sem lehetett az irányt. Szép látványt nyújtott a fölénk magasodó várrom, így hát elő a fotómasinákkal! “De jaj, itt nem jó mert egy villanymadzag belóg a képbe, sebaj majd amonnan.. ez sem jó, itt is bezavar.. amonnan?.. ott is..” Retusálni nem akarván, én feladtam az idegesítő vezeték-küzdelmemet.
Miközben a légvezetékekkel hadakoztunk észrevettük, hogy mellettünk barackot szednek egy kertben. Kértünk is szépen egy pár darabkát, kaptunk cserébe egy nagy kalappal. Köszönjük szépen 🙂
A várhoz vezető út igencsak kaptatós, de a lelkes szurkolók hajrázása segített egy szuszra leküzdeni.
Odafent szóba elegyedtünk a kalocsai származású mézárus nénivel, aki megörökölte a kisipart de már szereti csinálni. Utána beültünk a Lovagvárba egy kis betyárleves-rántott sajt-sör éhségcsillapítóra, no meg a nélkülözhetetlen áramforrások feltöltésére.
A bőséges és finom étek után Batka bevette a várat én pedig sziesztáztam. Időközben a Nap is előbukkant, jól esett hogy kicsit átmelegítette a porcikáimat.
A helyiek igazolják a feltevésemet miszerint a távolban, Pannonhalmának látszó “tárgy” valóban az és a látszat ellenére nincs 20 km-re sem.
Továbbá érdekes információként elmesélték, hogy településük három harangja bizonyos késéssel hallatszik, s ez alapján azonosítani tudják őket.
Batka temérdek képi zsákmánnyal tért vissza a hódításból, s ezt követően még bőséges jóindulatú útbaigazítást is kaptunk. A választás végül a saját elképzelésünkre esett, erről legalább sejtettük merre vezet, egy kulcsos házat néztünk ki a közelben.
Cseszneket elhagyva rátértünk a sárga útra. Kis keresgéléssel megleltük, hogy hol tér el a főúttól, s már ott látszott hogy kalandosnak ígérkezik. Hamar bebizonyosodott hogy nem csalt az előérzetünk, kaptunk rendesen sarat, saras emelkedőt, saras patakátkelést, úton keresztbe fektetett saras farönköket és bőséges csalánnal benőtt alig látható csapást.
A Nap már vörös párnájába hajtotta fejét, mikorra felértünk a nyeregre ahol a kulcsos háznak lennie kell. Rövid keresés után rá is találtunk a bozótossal jól körülnőtt, elég elhagyatott benyomást keltő szállásunkra. Az udvarnak kinevezett helyen, egy nagyobb fa alatt állítottuk fel a sátrakat.
A Lovagvárban elköltött bőséges eledel után egyikünk sem maradt éhes, így már csak fürdés és alvás volt hátra.
De figyelj csak!! Valaki jön amott! KI VAN OTT?!
.. a kérdésre válasz nem felelt, de egyre több lépés közeledett zizegve az avarban a ház mögött. Végül a lámpák fényénél megpillantottuk a népes vaddisznócsaládot. Megtapsoltuk őket, majd meghajlást követően távoztak a színről.
A nagy izgalom után jól esett a cicamosdás gazdaságosan, egy liter vízből! A kullancsvizsgálat eredménye 4:3 lett Batka javára. Még lejegyzeteltem a napi históriát, majd kérdés nélkül merültem álomba.
