Menü Bezárás

Bakonyi bicajtúra 1. nap – Az első nap

Batka cimborámmal újra útra keltünk drótszamarakkal. Az ösvény ezúttal kis hazánk tengere körüli tájakon vezetett, megannyi kaland közepette.
A cél leginkább az idő kellemes eltöltése volt, semmint a kilométerek puszta harapása, sátrakkal indultunk, hogy kedvünk szerint ott aludhassunk ahol tetszik.
Álljék hát itt, ez az egy tucat részt számláló sorozat, eme szűk két hét memorandumaként, ki-ki olvassa saját kedvére és szórakozására.

2009.07.06 – Hétfő – 32km

Indulási pontunk Buda városának Déli vasúti pályaudvara volt. Itt a megpakolt öszvéreket a marhavagonba tuszakoltuk, jómagunk pedig az utasok között foglaltuk el helyünket. A pár órás út beszélgetéssel telt, s jó nyári időhöz hűen a tikkasztó hőség csavarta mindenkiből a vizet, de az előttünk álló izgalmak számbavételezése úgy elütötte az időt hogy nemsokára le kellett szálljunk.

Csajág leginkább kicsi és kietlen állomásán búcsút intettünk a szerelvénynek, majd nyeregbe szökkentünk hogy beljebb kerüljünk a városkába. A város háza előtt megejtettük a reggelit, vételeztünk ivóvizet, majd a déli melegben szép komótosan tovább ügettünk.

Berhidán a borbély megregulázta a már meleg sapkaként szolgáló hajzatomat, hogy utunk során ezzel már ne legyen gondom. A helybéliek szívélyesen elláttak a következő állomásunk felé vezető útirányok bőséges lehetőségeivel, de végül is sikerrel találtuk meg Pétfürdőt, ahol is a nitrogéngyár szép komótosan terítette be a házakat selymes fehér füstjével.

Pétfürdői nitrogéngyár
Pétfürdői nitrogéngyár

Megtekintettük az 1941-ben épült erdélyi neogót stílusú templomot, majd utunk során első ízben a jól kitaposottat, és poros utakon poroszkáltunk tova.

Az első kaptatón a melegben izzadva, kantárszáron kellett húzni-vonni az igásainkat, de végül egy szép lankás táj terült elénk. Kis pihegés után lelkesedésünk töretlenségével robogtunk tovább.

Öskün egy kofánál dinnyét és barackot vásároltunk, melyeket mind befaltuk jóízűen az árpád-kori körtemplom árnyékában.

A kerek templom Öskün, háttérben a Magas Bakony

Váltottunk pár szót egy művészember-kezdeménnyel majd tovább folytattuk utunk, mely egy kietlen (s akkor épp csendes) lőtéren által vezetett a Bakony első igazi emelkedői felé. Akkor még reménykedtünk, hogy a nap végén megláthatjuk a fennsíkon megbúvó Tés templomtornyát is (akkor azt nem sejtettük még hogy a természet közbeszól s nem látánk meg ama tornyot eme napon).

A kietlen lankás tájon néhol kiégett, rozsdásodó harci gépszörnyek nézték elvonulásunk, s mind egyre több repesz-vasdarabon haladtunk keresztül.
A vége felé már azon csodálkoztunk, hogyan úsztuk meg gumi lyukadás nélkül.

Az ég alja idővel szürkébe váltott s úgy látszott, a gyülekező felhők egy irányt néztek ki mivelünk.

Nagysokára beértünk egy rút, félelmetes erdőbe s elértük a hegy lábát. Ebben a madártalan, komor erdőben egyetlen lélekkel találkoztunk s váltottunk csak szót ki megerősítette, hogy irányzott utunk járható, de erőltetős menetnek nézünk elibé. Mivel itt csakugyan nem maradhattunk a világ végezetéig, hát megnéztük azt a kaptatót.

Az ember csakugyan nem túlzott, az emelkedőn már sehol nem ültünk a nyeregben, az ösvény is olyan keskeny volt néhol, hogy éppen csak elfértünk egyszál magunkban rajta. Cserében a magasság növekedtével a vadon is szépült valamelyest.

Égszakadás előtti “merre tovább” tanácskozás

Az ég közben úgy tűnt sürgetne már minket, mind szürkébbre váltotta a színét. Egy órányi kaptató után mikor megáltunk tanakodni hogy merre tovább, egy dörgéssel felszakította az ég vásznát egy villám. Igencsak szapora szemekkel zúdult alá a felhő minden terhe, s mi pillanat alatt bőrig áztunk.
Nem kellett sokat diskurálnunk arról, hogy e helyen állítsunk-e tábort, egy segéd-esővédő-ponyva takarásában sebtiben felvertük sátrainkat.
Mikor már a sátrak biztosan álltak, a segéd ponyvából esővédőt rögtönöztünk és ez alatt tüzet rakunk.
Mire az estebédet magunkba tettük, az esőről már csak a vizes avar, a csöpögő fák s a mi tűz mellett száradó ruháink árulkodtak.

Posted in Túrák

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük