Menü Bezárás

Önkéntes elszigetelés – 8. Nap – Sziget

Reggel a szokásos rutin, öltözködés, reggeli, gyerekeket felöltöztet, fogmosás miegymás.
Az idő jó, lehet majd kimenni játszani.

Közben megérkezik egy srác a beígért sövényvágást intézni. Homokszem a gépezetben, de mindenki tartja a távolságot. Megkérjük a levágott ágakat ne szedje össze, asrácoknak jó móka lesz.

Nekem még el kell intézni az elmaradt gyógyszertárat és egy rövid boltot (a tervek szerint 1-2 hétig az utolsót).
Rutinos felszerelés pakolás, autóban gyors ellenőrzés, indulás.

A gyógyszertárhoz nyitás előtt 10 perccel érkezem, a kocsiban felveszek mindent, a szemüveget kivéve. Kezeltem ugyan a kapott tanácsok alapján szappannal, de ha mégsem csináltam volna jól akkor ne párásodjon. Meg amúgy sincs még itt senki.

A dolgozókon semmi védőfelszerelés, ennek ellenére nagyon kedvesen kiszolgálnak, én meg megköszönöm, hogy dolgoznak.

Átugrom a boltba is, senkin semmi védőszerelés, de többen meghökkenve néznek meg. Itt is megköszönöm a pénztárosnak a munkáját. Eltelik pár másodpercbe mire a gondolatain áttör amit mondtam, akkor rám néz és elmosolyodik.

Hazafelé félúton ruha és autó fertőtlenítés, hazaérve hozott áru karanténba, majd fertőtlenítés.

Közben a srácok szorgosan és boldogan segítenek Papának a lehullott ágakat talicskázni.

Anyóssal elugrunk még egy körre egy tanyára némi húsáruért.
Mikor begurulunk az úton a kapuig, már látszik hogy ez más világ, itt minden van. Szerintem itt ha elzárnák őket a külvilágól, akkor sem éreznék meg.

Szinte teljesen önellátók, saját földekkel, állatokkal, mindennel is. Talán csak vasércet nem tudnak bányászni és feldolgozni.
Engem teljesen elvarázsol a gazdaság, és bár már jártam korábban önellátónak mondott helyeken ahonnan kétkedve távoztam, de ez itt meggyőző.
A házigazda az idősödő korosztályt képviseli ugyan, de folyamatosan mosolyog, sugárzik belőle az életöröm, ami átragad rám is.
Meg is említem neki, hogy ha annyira bereccsenne a gazdaság, hogy megszűnne a munkahelyem, idejövök dolgozni és kitanulni a dörgést.

Hazavisszük a zsákmányt, ezzel el is ment, tolódik a munka, ez kissé feszültté tesz, mert a határidő nem vár.

Ebéd, gyerekek alszanak, nekiugrok dolgozni, szerencsére jól haladok, de elhúzódik estig. Szándékosan igyekszem magam távol tartani a hírektől, de teljesen nem tudom magamtól megvonni az információt.

Vacsora előtt marad idő kis játékra a srácokkal, kártyázunk kicsit.
Közben a gyerekeket folyton ki kell hozni a Papa szobájából, hogy ne nézzék a vírusos híreket.

Fürdetés, altatás utánra a terv az, hogy este még dolgozom. Na ez meghiúsul. Hulla fáradt vagyok, inkább alszom, nem is erőlködök hogy ébren maradjak.

Míg el nem alszom, a tanya körül járnak a gondolataim. Az egész napomra kihatott a gazda pozitív kisugárzása és ez jó érzéssel tölt el.
Milyen lenne egy ilyen helyen dolgozni? Helyt tudnék állni? Azt gondolom igen, bár ez nagyon más világ. Meglátjuk.

Posted in Hétköznapi történetek

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük