Menü Bezárás

Önkéntes elszigetelés – 7. Nap – Katonák

Reggel vásárolni indulunk a feleségemmel, az előző napok rutinjával minden védőfelszerelést bekészítek a kocsiba.

Őt kirakom az első boltnál, az enyém a gyógyszertár és a benzinkút, megbeszéljük hol találkozunk.

Gyógyszertárnál lassan halad a sor, kb tízen vannak, inkább máskor visszajövök.

Behajtok a benzinkútra, maszk, szemüveg gumikesztyű fel. A kesztyűt csak azért vezettem be, mert a sok alkoholos fertőtlenítés kicsinálja a bőröm.

Benzines kanna elő, megtöltöm, közben látom a kíváncsi tekinteteket.
Fizetek, kanna autóba, fertőtlenítem a kezem amivel levettem a tankoló pisztolyt, autóba be, indulás vissza.

A harmadik helyen gyorsan végzek, alig vannak, az emberek közül kb tízből egyen látok maszkot, de ami a legszomorúbb, hogy a boltosoknak sincs védőfelszerelésük, nyilván nem önszántukból.

Minden tiszteletem ezeké az embereké, és az egészségügyben dolgozóké, nélkülük megállna minden.

Úton visszafelé elmondom a páromnak, hogy én hogyan csináltam a hazaérkezést, szerintem mi lenne jó procedúra, benne van.

Félúton egy félreeső úton megállunk, körbefújom magunkat és az autóüléseket az “elixírrel”.

Hazaérve behordom a cuccokat az új házi “karanténba”, mindent egyesével fertőtlenítek. A zöldségeket, gyümölcsöket kezelés után vízzel is lemosom, pékárukat sütőben 70°-on 30 percig ártalmatlanítjuk.

Megvagyunk, indulhat a munka.

Délelőtt már csak egy hosszabb megbeszélésre futja, jönnek be a srácok is kintről, fáradtak, nyűgösek, megyek segíteni.

Kézmosás, átöltözés, majd igazi családi ebéd.

Gyerekek lefekszenek ebéd utáni sziesztára, én pedig kiköltözöm az udvarra egy kispadra egy újabb megbeszélésre.
Ez már valami! Süt a Nap, jó az idő, madárcsicsergés, többet kellene Home Office-ban lennem.

Késő délután kapom az infókat, több városban katonák mászkálnak.
Ha minden igaz ennek egyik oka, hogy emeljék az emberek biztonságérzetét, illetve lehet az is benne van, hogy az elmúlt napokban az emberek felvásárolták a legálisan tartható fegyvereket az üzletekből.
Aztán még az is lehet, hogy a készülő korlátozások betartatására készülnek. Ezt ugyanis a korábbi információkkal ellentétben még ma nem lépték meg.

A munka egész jól halad, néha beszaladnak asrácok érdeklődni, hogy mikor megyek már velük játszani? Kicsit meggyűröm őket, aztán mama kivarázsolja őket az udvarra.

Az Operatív Törzs tájékoztatója stúdióból megy, az infók szerint már 80-an fertőzöttek. Nem rajzoltam grafikont, de érzésre ez a szám már kezd meredeken emelkedni.

Kicsit elhúzódik a munka, sajnos már nem tudtam kimenni a fiúkkal mókázni, emiatt én szomorúbb vagyok mint ők.

Az esti fürdésből szeretnek mókát csinálni, pontosabban sokkal hatékonyabban megy ha én mókát csinálok belőle, úgyhogy belemegyek a játékba. Két maszatgombócot rakok be a tusolóba, de jó is ez így.

A vacsorába belekeveredik egy kis szófogadatlanság, veszekedés, kiabálás, aztán mindenki megnyugszik és az esti mesét már összebújva nézzük.

Altatás után még mindketten dolgozunk kicsit, én még befejezem a naplót, aztán tíz körül fekvés.

Valahol várható volt, számítottam is erre, mégis nyugtalanít kicsit egy mai cikk. Arról szólt, hogy sorra állnak le üzemek, akadozhat az áruforgalom és ez kihatással lehet az élelmiszer ellátásra is.
Bízzunk a legjobbakban, előttünk már számos nehéz csatát vívtak emberek, mi is meg fogjuk oldani.

Posted in Hétköznapi történetek

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük