Menü Bezárás

Önkéntes elszigetelés – 6. Nap – Az első nap vidéken

Éjjel kettőkor indulok, és már mikor kiértem a városból éreztem, hogy gyorsan fáradok, ez így nem lesz frankó.

A következő parkolónál leállok, alszom fél órát.
Egész jó, felfrissültem, indulhatok.

A pálya tele van külföldi kamionokkal, próbálnak átjutni a tranzit útvonalon.

Kb fél óra után újabb gyors fáradtsághullám. Francba, ez nem játék, irány a következő parkoló.
Minden megállóhely, benzinkút tele teherautókkal, haza igyekvő külföldi vendégmunkásokkal, majdnem mindenki alszik.

Egy órát horpasztok a kabátommal betakarózva, kint 2°C van és az autó hamar lehűl ha nem fűtök.
Az ébresztőre kelek, jó lenne még aludni de haladni is kellene. Kidörzsölöm az álmot a szememből, már sokkal jobb, éber vagyok, gyerünk.

“Jutalomfalat”, hogy láthatom végig út közben a hold sarlóját, majd hajnal felé a kelő Nap vörös korongja melengeti meg a kicsi lelkemet.

Mielőtt hazaérek, még teletankolom a kocsit az utolsó benzinkútnál, biztos ami biztos.

Reggel hatkor állok be az udvarba.
Kissé már fáradt vagyok de feldob nagyon, hogy láthatom a családom, a srácokat alaposan megdögönyözöm.

Délelőtt kipakolunk, elpakoljuk amit hoztam. Felállítom az “irodát” is, elrendezkedés, wifi jelszó, tesztelés, működik.

Jut idő egy kis játékra is a srácokkal, aztán végre egy rendes ebéd 🙂

Délután munka, közben a srácok az udvaron játszanak.

Felhívom a szomszédunkat, hogy néha nézze meg zárva-e az ajtónk, bár érték már nincs otthon, de sosem lehet tudni.

Négy után abbahagyom a melót és futva megyek a srácok után a rét szélén lévő szalmabálákhoz.
Nagyon jó idő van, süt a nap, ugrálnak báláról bálára.
Szaladgálunk, kergetőzünk, bújócskázunk, birkózunk, nevetünk, pörgetem, cipelem őket, semmi gondunk, én is gyerek vagyok, boldog vagyok.

Hálát adok, hogy itt tudunk lenni most.

Mielőtt bemennénk, a srácok bemutatják a fára mászás tudományát, nagyon büszkék magukra, és én is rájuk.

Mama vacsorával vár már bennünket, igazi családi nyüzsgés van az asztal körül. Azt sajnálom csak, hogy ennek most az én szüleim nem lehetnek részesei. De kitartás, ennek is vége lesz egyszer!

Esti fürdés, gyerekek önfeledten pancsolnak a fürdőkádban.

A terv az, hogy én mesélek nekik, de ahogy befekszem melléjük az ágyba egyből elalszom.

Posted in Hétköznapi történetek

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük