Menü Bezárás

Önkéntes elszigetelés – 5. Nap – Utolsó nap itthon

Ma haza kell mennem este, nehogy belefussak a többek által péntekre jósolt lakhely elhagyási korlátozásba.

Gyors reggeli, beugrom a céghez a biztonsági laptopért, bár van bennem egy apró kétely, hogy egy idő után lesz még értelme az otthoni munkának, de meg kell tenni amit lehet.

Hazaérek, kocsiból kiszállva az egyik szomszéd kissé kétségbeesett arccal kérdezi honnan vettem maszkot. Mondom 1-2 volt nekem is, de ezt a cégben vettem fel. Ők is maradnak itt, szia, szia.

Lakásba be, hozott táskák karantén területre, átöltözöm.

Utánakérdezek a prepper csoportban, hogyan kell megfelelően higítani a tömény alkoholt, hogy csak 65-70%-os legyen, a biztonság kedvéért mindent fertőtleníteni szeretnék ami a kocsiba kerül. Kiderül hogy túlkomplikáltam, alap matekkal ki lehet sakkozni.

Apropó a kocsit is kell fertőtleníteni.

Megszületik a koktél a spriccelős flakonban, bízzunk benne hogy jó lesz, lekezelem az összes laptopot és laptoptáskát első körben. Vennem kell még ethanolt, ez az 1L kevés lesz ami van.

Felhívom a legközelebbi festékboltot, van nekik, szuper! Beöltözök, maszk szemüveg.
Apropó szemüveg, olvastam hogy a belülre felvitt szappanréteg segít, próbáljuk ki.

Alig vannak az utcán, gyors léptekkel viszonylag hamar odaérek az üzlethez. Hárman vannak rajtam kívül, az előttem álló hölgy maszkot keres, eredménytelenül.
Gyorsan megkapom amiért jöttem, vettem 4L-t, ez elég lesz egy ideig.

Hazaérve már ezzel fújom le magam mielőtt levennék bármit is, a hajam is átdörzsölöm a biztonság kedvéért.

Tényleg itt tartunk?

Tegnap megfogalmazódott bennem egy poszt alapján valami.

Szerintem most az van, hogy nem számít ki mit gondol, hogy szörnyűlködnek vagy nevetnek-e azon ha maszkban vásárolsz.
Január elején mikor kínában felütötte a fejét a dolog, bent a cégnél valahogy előjött a prepper téma, 1-2 embert kivéve mindenki röhögött a dolgon, nem kell a “világvégét várni”.
Aztán február végén már komolyodott a helyzet, a csoportvezető feldobta a lehetőséget, hogy akit érdekel azoknak tartsak egy beszélgetést, adjak tanácsot (nem vagyok a téma expertje, de csinálom valahogy).
10 embert érdekelt a dolog a kb 60ból, ebből is szerintem 5 nem vette komolyan amiket mondtam.

Én prepper csoportokból található infókból, plusz a hírekből raktam össze folyamatosan a képet és egyáltalán nem gondolom hogy tudom a tutit, de utólag mindig igazolódott, hogy kb 1-2 héttel megelőztem mindenkit a környezetemben az előkészületekkel, “óvintézkedésekkel”.
Már senki nem röhög bent, és egy rakat ismerős fordult hozzám tanácsért.

Ennyit arról hogy miért nem érdekel már ki mit gondol.

Munkára fel!

Elküldöm a reggeli jelentést, megírom hogy ma hazautazom, türelmet kérek az átálláshoz.

Lassan haladok, fejben már készülnék, készülök.

Felveszem a srácoktól kapott, saját készítésű karkötőtket, már nagyon mennék, nem szeretem a cselekvés előtti kényszerszüneteket.

Munka, munka, de lassan megy.

Ebéd, megnézek egy 20 perces rövidfilmet közben, hogy eltereljem kicsit a figyelmem.

Vissza a munkába, nehéz koncentrálnom, a hálózat is vacakol.

Belebotlok, hogy OV 15 órakor rendkívüli bejelentést tesz. Hmhm.. tán csak nem a korlátozás?
Próbálom nézni, de akad az oldala és nincs hang. Remek.

Ha minden igaz csak a hiteltörlesztések halasztását jelentették be, ez mondjuk jó hír.

Négykor az operatív törzs beszél, nincs szó jelenleg korlátozásról, annyit mondanak hogy ha a helyzet majd megkívánja akkor lezárhatnak területeket.

Közben mindent ami eddig ideiglenes karanténban volt itthon, áttörölgetek az új alkoholos koktéllal és rendszerezve pakolom őket dobozba.

Egészen megnyugodtam most, hogy már végre azt csinálhatom amit két napja nem sikerült 🙂

Fertőtlenítés, dobozolás, pakolás, fertőtlenítés, dobozolás, pakolás, közben telefon pár ismerőssel, ti is? én is.. hogy megy? és neked? vidéken? van tartalék? oké.. vigyázzatok magatokra szia! szia.
..fertőtlenítés, dobozolás, pakolás. kész.

Vacsora: kétszersült csomagolt felvágottal és majonézzel.

Checklistát átnézem, kihúzom ami megvan, átrendszerezem jelen állapot szerint, már csak az itthoni dolgokat kell rendezni aztán indulhat a lepakolás.

20:30 van, mire oda jutok hogy indulok, lesz tíz óra is, legalább nem látják sokan, hogy a fél lakást elköltöztetem.

Hát optimista voltam, mire minden glédában áll a lakásban, már éjfél is elmúlt.

Elintézek midnent amit még a fent kell, víz elzár, fontos dolgok kivételével áram kikapcsol.

Mire mindent lecuccolok 1:30 van, még elgurulok a géghez, hogy a wifin keresztül beléptessem a felhasználómat az elhozott céges laptopra.

2:00 indulás, nem is vagyok annyira fáradt.

Posted in Hétköznapi történetek

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük