Menü Bezárás

Önkéntes elszigetelés – 4. Nap – Elindul a lavina

Reggeli után korán elhozom a munkahelyről a gépem, megyek haza, naná hogy vagy hárman pont akkor jönnek mennek a lépcsőházban mikor én.

Munka, megbeszélés több is, nem haladok túl jóla, azon járnak a gondolataim, hogy még mindig nem vagyok összepakolva, hogy indulni tudjak ha kell.

Ebédre konzerv, aztán a feleségemnek intézem a HomeOffice-hoz a alaptopot.

Míg várok, rálátok egy házi bölcsire, ahol az ajtóban anyukák trécselnek gyerekek, rohangálnak.

Jön a srác, small talkolni akar, én átveszem a táskát és igyekszem nem bántóan rövidre venni a dolgot, elkösznök.

Otthon táska karanténba, átöltözés, mosdás, munka.

Jön a futár egy korábban rendelt csomaggal, lehúzott maszkban, szuper. Pénz előre kikészítve, alá kell írni, mindketten igyekszünk gyorsnak lenni.

Kézmosás, arcmosás.. paranoiás lettem?

Munka, közben Fm4 osztrák rádió szól Szerencsére nem tudok németül, de jó is most. Így csak a műsorvezetők pozitív hangvételét hallom a jó zenék mellett.

Két helyről is jön az információ, pénteken valószínű a lakhely elhagyási korlátozás.. remek..

6kor abbahagyom a munkát, lejelentem hogy haladtam, sajnos nem túl jól.

Kiegészítem a vinni valók listáját, felhívom a feleségem, még bekerül pár dolog, majd döntünk közösen, nem várunk sokat, szerdán este indulok.

Mi leegyen a virágokkal? Locsolja a szomszéd? Vigyem el? Így jártak, oldják meg maguk? Majd meglátjuk.

Pakolok, pakolok, pakolok, az egész lakás egy csatatérre hasonlít.
23 óra te jó ég még mennyi cuccot kell összekészíteni

Szánalmas lények vagyunk, mennyi mindentől függünk, ruhák, kacatok, betárazott kaja, gyógyszerek, hobbicuccok, elektronika, mindegy is most.

Járok kelek az “üres” lakásban, rossz erzesem van. Alapjáraton itt randalíroznak a srácok, mi meg fegyelmezzük őket. Most meg teljes csend, a játekok a helyükon, a ruhák közé eldugva a “kincsek”, az ágyon az ottfelejtett pólójuk, megfagyott pillanatok, én pedig epp a fontosabb dolgokat pakolom össze, hogy egy jó ideig ne itt legyünk a négy fal közt. Vajon meddig?

Minden apróság emlékeket csal elő.. hagyd ezt abba! Nem örökre mész el! Remélem..

Kicsi lakás, néha alig férünk benne, zajos panel, de mégiscsak a mi fészkünk.

Nyomasztó, bizonytalan érzések kavalkádjával alszom el.

Posted in Hétköznapi történetek

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük