Menü Bezárás

Önkéntes elszigetelés – 3. Nap – A gyógyszetár

A reggeli fényekre ébredek, lassan eszmélek és mikor eszembe jut, hogy az első feladat ma a gyógyszertár, kicsit összeszorul a gyomrom. Tegnap már elhatároztam, nem kockáztatok feleslegesen, mindent bevetek amit tudok, FFP3 maszk és úszószemüveg.

6:30 – Igyekszem higgadtan reggelizni, de izgulok.

8-kor nyit a gyógyszertár, de nyitás előtt oda kell érnem. Több hely is van a környéken, végül egy kisebb mellett döntök ami kicsit kiesik a panelek vonzáskörzetéből, talán nem lesz tömeg.

Reggeli után a bevásárlólistát átírom papírra, hogy ne kelljen telefont használnom és oda tudjam adni.

Dilemma: használjak maszkot és szemüveget vagy se? Nem túlzás ez kicsit?
Rövid úton lerázom magamról a kételyt, nem érdekel ki mit gondol, az otthoniakra kell gondolnom, minden lehetőséget kihasználok a kockázat csökkentésére.

Összekészültem, felöltöztem, kipróbálom a maszkot és a szemüveget, mennyire zár. Jó kérdés, nem tudom, jobb híján meghúzok minden pántot.
Leveszem és beleteszem a szatyromba, majd akkor veszem fel ha már közel leszek.

Izgulok, nemsoká indulnom kell.

Tudatosítom magamban, hogy melyik zsebemben mi van, és hogy melyik kezemmel fogok meg tárgyakat és melyikkel nem.

Te jó ég mit csinálok? Ez már túlzás! Túlzás? Maradj a tervnél!

Kilépek az ajtón, le a lépcsőházban, zsebkendővel fogok meg minden kilincset.

A Nap süt, a levegő hűvös, alig vannak az utcán.
Egy férfi lehúzott szájmaszkban rendezgeti a csomagtartójában a szatyrokat.
Tempós léptekkel megyek, messzire kikerülöm az embereket.

Közeledem, a szívem hevesen dobog.
Maszk, szemüveg fel.

Hárman állnak a bejárat mellett, még 7 perc nyitásig. Lopott pillantásokat vetnek rám, mindenki komor és a telefonjába merül.

Ahogy telnek a percek egyre többen érkeznek, nekem pedig párásodni kezd a szemüvegem, király!

Várakozók

Kettesével lehet csak a gyógyszertárba lépni, mire sorra kerülök már vagy húszan várnak odakint.

Az eladókon maszk, kesztyű, rezzenéstelenül fogadják a szerelésem. Kedvesen szolgál ki a hölgy, odaadom neki a listát és megkérem húzza ki amit el tudok vinni.

Annyira párás a szemüveg belülről, hogy csak foltokat látok, az üveg alján van egy rés ahol normálisan látok valamit.
Bénának érzem magam egy pillanatra, de eszembe jut hogy ennek az egésznek egy célja van, csökkenteni a senki által nem ismert kockázatot.

Megköszönöm az eladók segítőkészségét és elmondom mennyire nagy dolog az az áldozat amit hoznak. Megbeszéljük hogy igen, ezzel kitörölhetik, de azért jól esik neki.

Kilépek, nem nézek senkire a sorban állók közül, nem is érdekel senki, távol akarok kerülni a helytől.
A villamosvezető int miközben elhalad előttem.

Annyira szoros a szemüveg pántja, hogy nem bírom ki hazáig, le kell vennem. Elteszem egy zacskóba, otthon majd kezelem.

Sokan azt gondolják, hogy aki igyekszik felkészült lenni a reálisan látható, de váratlan helyzetekre, alig várja hogy végre történjen valami.
Hát nem.
Én mindig azt mondom, hogy annak örülnék a legjobban, ha minden előkészület, tartalék, felszerelés felesleges lenne és 20-30 év múlva azon gondolkoznék, hogy vajon volt-e értelme?

Hazaértem, lepakolok, ruha mosógépbe, mosakodás szappannal, 90°-os mosás indít, melegítő fel, sóhaj, megnyugszom.

Munkára fel. Beizzítom a kapcsolódást a virtuális térrel, kollégákkal teszteljük az online közös felületeket, megbeszélések, ez az első igazán éles nap, amikor a többség Home Office-ban dolgozik.

Szokás szerint munka közben megtalálnak az információk, kérdések, kérések ismerősöktől, az otthoniakkal is beszélek kicsit.

El kell intéznem a feleségemnek egy munkahelyi dolgot, és még egy vásárlásra is be kell ugranom, így du 3 körül elindulok, maszk, úszószemüveg bezacskózva.

A lépcsőházban összefutok két szülővel.
Az egyik a szomszéd apuka, sállal védi az arcát, egy kislánnyal vannak itthon, elindul egy gondolat.
Hogy vagytok? Köszi. Ti itt húzzátok ki? Nem mi is vidéken. Mi itt. Sok sikert. Helló! Szia! Szia.

Beülök a kocsiba, felhívom a kontaktot, kiderül hogy csak 4 körül lesz értelme odamennem. Áttervezés, irány vásárolni. Cél egy a közelben lévő nem túl nagy bolt, egy lakóparkot szolgál ki, a múltkor is volt minden, tömeg sem volt.

Leparkolok, sóhaj. Szemüveget bezsírozom kicsit az ujjammal, hátha kevésbé tapad meg a pára belül.
Maszk, szemüveg fel, ajtó nyit, kiszáll, elindul.

Sok ember mellett haladok el, némán megnéznek, kitérnek, én célirányosan tartok a bolt felé.
Bent alig vannak tízen, jórészt idősebbek vásárolgatnak kényelmesen.
Igyekszem gyorsnak lenni, de már megint elkezd párásodni a szemüveg. Kell valami jobb megoldás!

A kasszánál már szinte csak emlékezetből ütöm a pinkódot, arcokat nem is látok. A kocsiból is csak foltokat pakolok a szatyorba.
Autóhoz vissza, beszállás előtt szemüveg, maszk le, zacskóba be, beül, ajtó bezár, sóhaj.

Kellemes autókázás, bár nem annyira önfeledt mint máskor szokott lenni, jó lenne már látni a családom.
Elintézem amit kell, még felhívom a szomszéd apukát hogy megkérdezzem minden oké-e, majd felajánlom hogy az én kevesemből átadok neki egy maszkot, mégse sálban mászkáljon. Igazából nem sok ez a plusz esély, de mégiscsak valami, és nem tudok elmenni e mellett szó nélkül. Hálásan köszöni.

Az edző ír, hogy akik nem látogatják az edzéseket, annak összeállít egy otthoni edzéstervet. Szuper! A mozgás fontos.. és hiányzik is.

Átgondolom mit kellene még ma tennem, asszem három nap alatt végeznék is. Mindjárt 7 óra, videóvacsora öcsémékkel, a mai menüm Chilis bab kétszersülttel és egy pohár borral. Finom bor.
Francba, el kellett volna hoznom a gépem bentről. Most már majd reggel.

Az otthoni helyzet nem rossz, de lehetne jobb is. Nem kaptak kenyeret reggel és ez nem használ annak hogy mindenki kicsit feszült. Jó lenne valahogy megnyugtatni mindenkit, de csak pénteken mehetek. Ki kell találnom valamit.
Fürdés idő van, már csak holnap tudunk video-chatelni.

Lejárt a mosás, kiteregetek, befejezem a naplót, még megteszem amit lehet ma, aztán legkésőbb 10-kor alvás, ki kell pihennem magam.

Posted in Hétköznapi történetek

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük